Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BEVEZETÉS

2009.10.21
Vaja Magyarország északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található nagyközség. A település mintegy 40 km-re esik Nyíregyházától, innen a 41. számú főútvonalon, illetve vasúton közelíthető meg. A község a Nyírség peremén fekszik. Felszínét talajeróziónak kitett homokbuckák uralják, közöttük helyezkednek el a szántóföldi művelésre leginkább alkalmas barnafölddel fedett területek. A mai felszín kialakulásának korszakában még szép számmal voltak itt hosszan elnyúló lefolyástalan tavak és egykori folyómedrek. Mára ezek közül csak kevés maradt fenn, többek között a III. számú főfolyás által táplált Vajai víztározó. A szélvájta mederben lévő, igen nagy természeti értéket képviselő tó 68 hektár területen mintegy hétszázezer köbméter vizet képes befogadni. A valamikor mocsarakkal, lápokkal, rétekkel és főként tölgyfaerdőkkel, nyírfaligetekkel tagolt felszín nagy részét napjainkra intenzív művelés alá vonták. Már a kora vaskorban is éltek emberek ezen a vidéken. A település neve személynévi eredetű helységnév. Lakói királyi jobbágyok és gyepüőrök voltak. Vaja igen régi település. Az írott források a XIII. század végén említik először. Egy 1200-as évek végén kelt oklevélen tűnik fel legelőször a község neve, melyről azt tudjuk biztosan, hogy az elmúlt évszázadokban különböző elnevezése volt, úgymint Woya, Waya, Ovaya, Kustheswaya, Kyswaya, Nagwaya, Vaia (1576) Vaya (1588). A XIV. században a település és az azt övező földek a Vay család kezében voltak. A család valószínűleg a község neve után vette fel a Vay nevet. A főnemesi család egyik kiemelkedő tagja Vay László, aki az 1370-es években váradi püspök volt. Ugyancsak kiemelkedő személyiség Vay Titusz, akinek hűséges vitézi tetteiért a Vay család Zsigmond királytól címert kapott. A legenda szerint Vay Titusz az 1396-os vesztes nikápolyi csatából élete kockáztatásával mentette meg királyát. Az 1580-90-es években építette fel Vay Péter a ma is álló reneszánsz stílusú kastélyt, mely 1964 óta múzeumi célokat szolgál. A vayak tevékenyen részt vettek a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban. Vay Ádám már fiatalon a kuruc táborhoz csatlakozott, majd II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem hívéül szegődött és leghűségesebb embereként végig kitartott mellette. A kastélyhoz ezen időből a magyar történelem egyik nevezetes dátuma is fűződik.1711. január 31-én itt tárgyalt az ország függetlenségéért küzdő II. Rákóczi Ferenc az osztrák császári sereg főparancsnokával, Pálffy János gróffal a megkötendő békeegyezményről. A Vayak egészen 1945-ig éltek a kastélyban és birtokoltak a településen földeket. A majtényi fegyverletétel után Vaja életében csendes hétköznapok következtek. A lakosság létszáma folyamatosan gyarapodott.1787-ben 650-en, 1850-ben 1102-en, 1990-ben pedig már 3367-en éltek Vaján. A község életében látványos változások csak elvétve voltak. A vajaiak részt vettek az országot megrázó forradalmakban, világháborúkban. A falut két tragikus esemény rázta meg. Az 1919-es román megszállás alatt 13 férfit lőttek agyon, 1944-ben pedig 41 zsidó lakos, közülük öt családostul veszett oda a koncentrációs táborokban, míg a férfiak közül a munkaszolgálatot teljesítve lettek sokan áldozatai a háborúnak. A községben mindig is nagy gondokat okozott a földhiány és az ebből adódó megélhetési problémák. A XIX. század végén az aprózódó telkeken nyomorgók és a földnélküliek sztrájkokkal hívták fel az ország figyelmét a tarthatatlan állapotokra. Mozgalmuk elbukott, a vajai nincstelenek egy része csak a kivándorlástól remélhette sorsa javulását. 1939-ben a ritkán lakott vidékek betelepítésére 524 fő jelentkezett innen és többségük a Baranya megyei Magyarbólyba költözött. A problémákon azonban csak az 1945-ös földosztás enyhített. Ekkor a Vay-birtokot, s még két nagyobb földbirtokos összesen 1724 hold földjét osztották ki, s 221 új házhelyet alakítottak ki. A földosztást követően megalakultak a tsz-ek és szerény léptékű iparosítás kezdődött (ládaüzem, bőrdíszmű-üzem, hűtőház, konzervgyár épült), mely javított a helyi munkalehetőségeken. Ma a paraszti megélhetés forrása az almatermesztés, amely a két világháború között indult el a Vay-birtokon, majd a 70-es évekre futott fel. A település villamosítása 1954-ben kezdődött el és 1962-ig tartott. A községnek a középkorban két temploma volt, melyeket Szent István és Szent Imre magyar szentek tiszteletére szenteltek. Az utóbbi maradt fenn gótikus, részben átalakított formában. A templom a XVI. század második felétől fogadja be a falu református hitű lakosságát. A község lakosságának nagyobb hányada mind a mai napig református, de élnek itt szép számmal római katolikusok, görög katolikusok és baptisták is. Vaja közigazgatásilag az 1860-as években a Nyírbátori felső, a XX. század elején a nyírbátori, 1920-tól a nyírbaktai, 1945-től a baktalórántházi és 1971-től pedig a nyírbátori járáshoz tartozott, jelenleg a Mátészalkai kistérség része. Az 1920-as években körjegyzőségi székhely volt, hozzátartozott Őr. 1945-ben Szabolcs vármegyéből Szatmár-Bereg vármegyébe kerül a vajai körjegyzőség. 1970-től nagyközségi tanács székhelye, társközsége Rohod és Őr volt, majd az 1980-as évek közepétől hozzátartozott Nyírparasznya is. Az 1990-es helyhatósági választásig közös tanácsi székhely volt. A rendszerváltáskor a település közigazgatásilag újra önállóvá vált. A rendszerváltást követő években is folyamatosan fejlődik a település infrastruktúrája. Az 1990-es évek elejére a község valamennyi útja szilárd burkolatot kapott, kiépült a földgázvezeték, a crossbar-telefonhálózat. Az 1990-es évek végére szinte minden lakóépület bekapcsolódott a szennyvízhálózatba. A privatizációt követően a tsz épületeiben külföldi és hazai cégek alapítottak új üzemeket, melyek mind a mai napig a településen élők megélhetését biztosítják.