Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vajai telepesek utazása Magyarbólyba

2009.10.21
A Nagyatádi-féle földtörvény és annak későbbi kiegészítései, módosításai sem oldották meg a két világháború közötti egészségtelen földbirtokviszonyokat. Éppen ezért dolgozta ki a Gömbös-kormány működésének utolsó évében az 1936. évi XXVII. törvénycikket, az úgynevezett telepítési törvényt, melynek a lényege az volt, hogy a földkérdés megoldásán túl az egykés vidékeket benépesítsék, s a dunántúli német nemzetiség túlsúlya, politikai befolyása csökkentésére ezen területeket sokgyermekes tiszántúli református családokkal telepítsék be. A telepítési akció szervezése során fordult a figyelem Vaja felé is, ahol a sokgyermekes családok miatt nagy volt a népsűrűség, s az átlagos birtoknagyság fél, illetve két és fél hold között mozgott, ebből a család igen-igen keservesen tudott csak megélni úgy, hogy napszámos, feles, harmados munkát kellett vállalniuk. A református egyház által is támogatott toborzás sikeresnek bizonyult, szép számmal voltak jelentkezők, akik vállalták az áttelepülést a Baranya megyei Magyarbólyba. Összesen 524 fő 92 férfi, 86 asszony és 346 családtag – jelezte 1939 májusáig, hogy elköltözne. November 18-án Bencze János lelkész a presbitériumban jelenti,gyülekezetünkből 35 család az állami telepítési akció keretében a délbaranyai Magyarboly községbe telepedik át. Az első csoport folyó hó 21-én kél útra, míg a többiek Isten segedelmével 2 héten belül követik őket új otthonukba. Presbitérium a testvéri együttérzés meleg szeretetével gondol az eltávozó testvérekre. Az első csoportban 24 család indult ingóságaival, ők november 23-án értek új otthonukba. A második csoport egy hónap múlva, december 29-én indult, s másnap érkezett meg. Őket így búcsúztatta a falu főjegyzője, a korábbi, nagy tiszteletnek örvendett református lelkész fia, Molnár József: Pár héttel ezelőtt volt együtt falunk apraja-nagyja, amikor búcsút mondtunk azon 145 lelket számláló 23 családnak, kik mint a Ti szálláscsinálóitok előre mentek, hogy a közbe jött több hónapos hadiállapot miatt még mindig elkészületlen 37 házat mielőbb a teljes befejezéshez juttassák ott Magyarbóly községben, hogy azután oda leérkezve, már Ti is saját házaitokban pihenhessétek ki a hosszú út fáradalmait. Reátok egy nagyon fontos feladat is vár! Ti nemcsak földkereső egyszerű telepesek vagytok, Ti egy honfoglaló útra indultok és Rátok vár azon nagy feladat, hogy a természeti adottságokban gazdag Baranyát, majd az egész Dunántúlt benépesítsétek munkára termett, földszerető gyermekekkel, emberekkel. A főjegyző búcsúszavaiban említett házak végül is 1940 júniusára készültek el, többségében egy- vagy kétszobás kivitelben, mindössze három házat építettek háromszobásnak. A házakhoz nyolcszáz négyszögöles telek, sertés- és baromfiól, istálló, kukoricagóré, sütőkemence, kút és árnyékszék is tartozott. Ide, ilyen körülmények közé kerültek azok, akiknek neve a 2. számú függelékben olvasható. A telepesek nyolcvan iskolaköteles gyermekkel érkeztek Magyarbólyba, ahol később egy kéttantermes iskola is épült számukra. Beilleszkedésüket megkönnyítette, hogy egyik tanítójuk, István András is az áttelepülők között volt. A katolikus környezetben való megtelepedéshez, a református egyház, közösség megteremtéséhez adott segítséget a vajai presbitérium azzal, hogy az áttelepültek számára egy rózsaszín selyem úrasztali terítőt, melyet egyakarattal választottunk az anyaegyház klenódiumai közül, úrvacsorai kelyhet és az egyház költségén beszerzendő ezüsttálkát ajándékozott. A templomot végül is a háborús körülmények miatt nem tudták felépíteni Magyarbólyon. Vaja foglalkoztatási szerkezete alapvetően nem változott az eltávozott családok kirajzása után sem, az 1941-es összeírás 1198 keresőjéből 1030-an a mezőgazdaságban dolgoztak, 69-en a falusi iparban, a többiek a közlekedésből, kereskedelemből, szolgáltatásból vagy a közszolgálatból kapták fizetésüket. Az ekkori népszámláláshoz kapcsolódik az országosan is egyedülálló utcanévadás. Ekkor a falunak tizennégy utcája volt, ebből az egyik a már említett Tulipán út. Molnár József jegyző javaslatára a megmaradt tizenhárom utcát a tizenhárom aradi vértanúról keresztelte el az elöljáróság.